Története
Fót és környéke az itt folytatott régészeti feltárások szerint az újkőkor óta folyamatosan lakott volt. Fót határát is keresztülszeli az Alföldet északról és keletről körülvevő, a szarmaták által 324 és 337 között épített sáncrendszer, az úgynevezett Csörsz árka is. A település keleti részén pedig népvándorlás kori temetőt tártak fel.
Árpád-kori település. Nevét a Váradi Regestrum már 1219-ben említette.
A település a török hódoltság idején is mindvégig lakott maradt, csak a török elleni felszabadító háború idején vált átmenetileg lakatlanná. Ekkor lakatlan pusztának nyilvánították, az időszak véget értével viszont újra benépesítették.
A Rákóczi-szabadságharc alatt azonban ismét elnéptelenedett, de 1715-ben már újra lakott helynek írták le. A lakosság számának növekedése részben spontán betelepülés, részben szervezett betelepítés eredménye volt. Elsősorban evangélikus családok költöztek a településre.
1727-ben Ujfalussy László és Bohus Sámuel, utóbb Fekete György gróf országbíró tulajdonában volt; ez utóbbi családjának kihaltával a gróf Károlyi családra szállt az uradalom. A kastélyt és a parkot gróf Károlyi István létesítette az 1830-as években, és ugyanő építtette 1845 és 1855 között Ybl Miklós tervei szerint a katolikus plébániatemplomot. 1951-ben Kisalagot Fóthoz csatolták, 1970. április 1-jén Fótot nagyközséggé nyilvánították. Nem sokkal az EU csatlakozás után, 2004. július 1-jén Fót városi címet kapott.
Nevének eredete
A népnyelv Fót elnevezésének megszületését 1074-re teszi, a mogyoródi csata emlékeképpen. A csata győztese, Géza (legyőzte unokatestvérét, Salamont, mert Salamon túlságosan az idegeneket pártolta) letekintett a hegyoldalból, és látott egy települést. Megkérdezte a harcosait, hogy "mi az a folt odalenn?". A másik elképzelés szerint a csata során Géza nadrágján egy lyuk tátongott, és azt a "lenti település" egyik lakója varrta meg. "Fót nélkül Magyarország lyukas lenne."
Forrás Wikipedia